A Szovjetunió 1920-as évekbeli története voltaképpen gonosz törpék egymás közti harcáról szól. Ez a vers meg róluk. A gonosz törpékről.

LENIN SZTÁLIN ARCÁT FIGYELI

Rút rokonság az ördöggel
Gonosz tudat és véres kéz

Én, Lenin, szebb és jobb vagyok
Belzebub kedvenc fiánál is.
 

A FÉRFIÖNZÉS
Szabó Lőrinc írt egy levelet, meglehetősen magyarázkodó hangnemben, melyben leírta, hogy nem a férfiönzésről szól a vers. Nem igazán értem, hogy miért kellett ezt a levelet megírni, talán csak azért, mert bizonyos női szervezetek tiltkoztak. Amúgy ez a vers semmi másról nem szól, mint a férfi önzéséről, birtoklási vágyáról, no meg a kimondatlan szexről.

A FÉRFI BIRTOKLÁSA
A férfi birtoklása végletes, akárcsak a nő birtoklása, mert minden birtoklás végletes. Valaki vagy akar valamit, férfit vagy nőt, pénzt vagy szabadságot, vagy nem. Nem igaz a feministák azon állítása, miszerint a férfi erősebben birtokol, mint a nő. Sőt...
 

DRÁMAI MONOLÓG
Ez a vers olyan, mint egy drámai monológ. Mintha egy Shakespeare-tragédiából lépett volna elő egy gonosz hős, valami torz csodalény, aki emberbőrbe bújt. A feszültség, ha jól adják elő a verset, elviselhetetlenné válik. Épp ezért szavalóversenyeken csak az vágjon bele ebbe a Szabó Lőrinc- remekműbe, aki már érezte a birtoklás örömét vagy a birtokoltatás szenvedélyét.

Minden adott volt ahhoz, hogy Koltai Róbert ismét nagy közönségfilmet készítsen. Jó forgatókönyv, jó színészek, remek, apró ötletecskék. Mégis azt állítom: ez a film nem éri el a korábbi Koltai-filmek színvonalát.

Koltai Róbert közönségfilmjeinek sikere azon múlt, hogy sikerül-e azt a fajta "szatirikus realizmust" vászonra vinnie, mely a magyar filmművészetből egészen az 1980-as évek végéig hiányzott. Túl komollyá vált a magyar film, s ezért a közönség harcos menekülésbe kezdett, a mozik tele voltak a bérletesekkel, meg a kivezényelt szocialista brigádok tagjaival.

Azóta viszont változott a helyzet: a humor, a szatíra, újra visszakapta létjogosultságát, s az a rendező, aki beszáll a ringbe, új és új kihívások elé néz. Olyan sztori kell, amely humorába felülírja a korábbi hasonló műfajú alkotásokat. Grecsó Krisztián ezt csak részben valósítja meg. A poénok kissé avíttak, a püspök szövege katasztrofális, szóval, nem olyan jó film ez. Persze, vannak jó poénok is, de Koltaitól én többet vártam.

A LEGJOBB FIKCIÓS HOLOCAUST-FILM

A Schidler listája című Spielberg-alkotást én személy szerint  legjobb, a holocaustról szóló fikciós filmnek tartom. Pontosabban: félig-fikciós filmnek, hiszen a cselekménynek- történetnek van valóságalapja. Lehet persze arról vitatkozni, érdemes-e egy ilyen tragédiáról, mint az európai zsidóság nagy részének emberetelen módon történő kiirtása, félig-fikciós alkotásokat készíteni, pláne az amerikai filmipar eszközeivel. Azt mondom: ha ezt valaki ilyen empátiával, ekkora virtouzitással teszi, ám tegye. Teheti, hiszen a film remek.

EGYEDI MOZZANATOK

A Schidler listája pont attól jó film, hogy a nagy makro-tragédiában megtalálja a mikro-tragédiákat. Olyan, a hivatalos európai történetírás által kevésbé ismertetett mozzanatát tárja fel a nagy történelmi drámának, mely önmagában is érdekes. A filmnyelv is egyedi: a cselekmény lassú, áradó, mint a tenger, végzetszerű, mint egy görög dráma, ugyanakkor epizódszerű. A Néző izgul az epizódokon, kíváncsi rá, mi lesz a kis történet vége, miközben sejti, hogy Oscar Schindler nagy akciója, ez a gigantikus embermentés, nem sikerülhet.
És itt jön az igazi csavar a történetben: mégiscsak sikerül. Sikerül, mert fizikailag is megment embereket, sikerül, mert emléklebenyek előterében őrződik mind a mai napig Oscar Schindler emléke.

A FILM KÖRÜLI FELHAJTÁS MAGYARORSZÁGON

Jó nagy volt, mi tgadás, és mellesleg: pocsék. Mikor értik már meg a hivatalos magyar kultúrpolitika irányítói, hogy nem lehet vaamit úgy eladni, hogy vízcsapból folyatjuk, és szájbarágjuk?! Itt, úgy érzem, a kevesebb több lett volna. De ez mit sem változtat a film művészi értékén és társadalmi- mondjuk így, jobb szó híján- hasznosságán.

Nincs rá módom hogy egy post keretei között a teljes Bánk bánt elemezzem. Szakértő irodalomtörténészek és irodalomtudósok ( mostanában elválik a kettő) megtették ezt. Egy olyan témára szeretnék kitérni, mely fontos a dráma megértése szempontjából. Ez pedig nem  más, mint a merániai királyné, Gertrudis, jelleme. Véleményem szerint sok elemző teljesen félreérti ezt a pompásan megformált irodalmi alakot.

A HATALOM
András ( Endre) király éppen sokadik eredménytelen háborúját vívja valahol, miközben tudja: otthon sem kielégítő a politikai helyzet. A király tökéletesen tisztában van azzal, hogy belpolitikai problémák egész serege veszi körül. Felelőtlenségét mutatja, hogy mégis elindul külországba, háborúzni. A hatalom, kényszerűségből, Gertrudis kezében marad. Persze, Gertrudisnak sincs épp ellenére ez a helyzet, ám látnunk kell: Gertrudis nem tör hatalomra, feérje elsőbbségét maximálisan elismeri. Tisztában van a hierarchia fontosságával, nem úgy, mint kíséretének egy-két tagja.

IDEGEN ORSZÁG- MAGYARORSZÁG
Gertrudis olyan földről került Magyarországra, ahol akkoriban a gazdasági-társadalmi viszonyok jóval fejlettebbek voltak, mint nálunk. Gertrudis úgy érzékelte mindezt, hogy a civilizációból a barbárságba csöppent. S ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, mint ahogy a kíséret többi tagja sem. civilizálni, nyugatosítani akartak, majd, miután ez nem sikerült nekik, hozzáláttak az itteni erőforrások feléléséhez. Ez vezetett a parasztság kifosztásához is.

A GYILKOSSÁG
A dráma szövege szerint Bánk önvédelemből ölt. Gertrudis kapta fel elsőként a tőrt, ennek szimbolikus jelentősége van. A királyné felőrlődött, nem tudta feldolgozni Ottó húzásait, érezte, kicsúszott kezéből az irányítás. Ez vezetett tragédiához, nem pedig valami veleszületett, öntelt kapzsiság, mint ahogy azt több elemző igyekezett beállítani.

Ady Endre, még jóval az Egri csillagok,megjelenése előtt, azt írta Gárdonyiról, hogy "erőn felül író". Ez a nem túlzottan hízelgő kijelentés azt a véleményt takarja, miszerint Gárdonyi egyszerűen rossz író, jobb lene, ha megmaradna falusi tanítónak, vagy, mint korábban Arany János, egy szerű falusi hivatalnoknak.

Mikor aztán megjelent az Egri Csillagok, Ady is megváltoztatta a véleményét. Jól tette. Addig a magyar történelmi regény ( Jókai műveitől eltekintve, aki azonban nem a Történelmet kereste és kívánta ábrázolni, inkább romantikus-lélketani megközelítést alkalmazott), mondhatjuk úgy, gyermekcipőben járt. Pedig a történettudomány már szépen kezdett felnövekedni, igaz, pozitivista alapon, igaz,  nemzeti-romantikus szellemben, de szépen fejlődött. Csak idő kérdése volt, mikor jelenik meg mindez a szépirodalomban. Gárdonyi nem mesét akart írni, történelmi háttérrel. Óriási kutatást végzett, forrásokat tanulmányozott, kellő kritkával.

Ennek a történetnek van egy nagyon szép íve. A feszültség már-már krimi módjára fokozódik, magánélet és közélet elválaszthatatlanul összefonódik. Nem epikus jellemábrázolással, hanem realizmussal találkozunk itt. Bornemissza alakja fantasztikusan jól megformált, de ugyanez elmondható Dobó István, vagy Török Bálint alakjára is.

Általában nem szeretem a kötelező olvasmányokat. Ezt igen. Ajánlom mindenkinek, méghozzá az eredeti változatot, nem a megcsonkítottat. Nem is értem, kinek jutott ez eszébe. Mármint a megcsonkítás.

Katona Klárit én a legjobb magyar énekesnőnek tartom. Megnyerő egyénisége, sugárzó intelligenciája példáamutató lehet a ma huszonéves énekesnő- generáció számára. Katona Klári elképesztően sokoldalú, hangja pedig hol símogat, hol beindít, lendületbe hoz, ahogy azt a dal kívánja.

Mint a filmeken: egy remek dal. Az Életről szól, magáról erről a furcsa játékról. műfajilag nehéz kategorizálni: talán popzene, talán valami több annál. Magyarországon a "popzene" szónak van valami erősen negatív töltete, némileg joggal. Ám Katona Klári óriási érdeme, hogy felülírta az előítéleteket: bebizonyította, hogy művészi színvonalon is lehet ezt művelni.

Azt gondolom, Katona Klári pályafutása, mint oly sok magyar szólóénekes- pályafutás, torzóban maradt. Befejezetlen maradt. hihetetlen nagy sztárt lehetett volna belőle " csinálni", megfelelő menedzseléssel, jobb háttérrel.

Egy személyes emlék: középiskolás voltam, mikor a rádiók hullámhosszán felcsendült ez a sláger. Magával ragadott. Drámatagozatra jártam (  Debrcen, Ady Endre Gimnázium, imádom, köszönet érte), és egy lány ezt a dalt énekelte az énekvizsgán. Beleszerettem. Ő nem annyira, de ez a szerelem életbentartott. Mint a filmeken.

A bódészag, a strandszag, a naptejszag. A sültkolbászillat. Szájba kell tömni, különben el vagy veszve, feléd kerekedik, legyőz, kihasznál, sutba dob.

Táplálkozni Magyarországon annyi, mint kifejezni: még élni akarsz. Mert más örömöd, itt, mint a sültkolbász, vagy a töltöttkáposzta, vagy a jó kis gulyásleves, nem nagyon van. Szeretnék néha terepjáróval száguldozni, de se terepjáró, se arizonai sivatag. Nem megy minekünk az életöröm. A verseink is oly bágyadtak, hogy sírni tudnánk, sírni, mint egy kisgyerek, kitől elvették a csokiját, mert nem volt neki.

Bennünket már csak az éves bologít. Táplálkozástudományi szakemberek, orvosokkal karöltve: legalább ezt a pici örömöt ne, legalább ezt hagyjátok meg nekünk, magyaroknak, néha, nem rendszeresen, ne sugározzatok életmód-reklámokat, mert minek.

Nincs foganatja. Majd ha igazái jólét lesz, majd akkor. Talán.

POZÍCIÓ: VERSÍRÁS, BÁNATTÓL FOGVA

Afféle bánat, melyet örököltem
Vagy örökölhettem volna:
Mittelbel élsz, immár régen,
Generációk óta.

Ha sétálsz a prágai vár körül
Közben nyalogatod a kólád:
Tudod, hogy minden trükk mögül
Kinyalhat néha a lóláb.

Kinyalhat, kaparhat, benned
Áradhat valami különös bánat:
Mert elvették Tőled életed
Elvették Mittelojrópádat.

Ezt a verset 17 évesen írtam. A rímképlet, a költészet szakmai szabályai: nem stimmelnek, ám: a gondolat jó. Zérgut. És elkezdődött egy izgalmas történet, egy krimi-történet, melyet a mittelojrópás valóság szétkonstruált, majd újraalkotott, ehetővé tette. Már akinek ilyen a gusztusa.

ROCK: AZ AKARAT ZENÉJE

A rockzene maga az erő. Olyan ős-brutális, misztikusan őskori pszichológiai rétegeket álmukból felébresztő erő, melyre minden földi halandónak- és Hallgatónak- szüksége lenne. Ám az Ember testileg-lelkileg gyenge, kell valami a fülnek, kell valami a szívnek, hogy továbbléphess világmegváltó bánatodtól. Hogy felemelkedhess.

ATTILA HANGJA

Attila hangja maga az Erő. Valami férfias büszkeség lobog benne, valami tájaktól és nyelvektől független össz-emberi furcsa játék. És rejtőzés is, igen, mert férfinak lenni: örök rejtőzés. Bujkálás önmagunk elől.

ÉS A  BILLENTYŰ 

Kulccszerepe van, és jó. Béres vagy Göme, nem tudom. De jó. hogy ma már ilyet nem csinálnak? Hogy megváltozott a divat 1985 óta? Kérem, a rockzene is fejlődik. Megszüntetve őrzi meg önmagát.

Nem tartozik a különösebben ismert Agatha Christie-krimik közé, mégis remekmű. Polgári milliőben játszódik, mégis egzotikus, izgalmas, és csak oly mértékben intellektuális, amilyen mértékben egy Agatha- regénynek lennie kell.

Egy vak, idős asszony egy holttestet -ismeretlen lány- talál a házában. ( Nem ismerős motívum pl. A Holttest a könyvtárszobában című regényből?). Elindul a bonyodalmak sorozata, az idős asszony a krimi elején és végén bukkan fel, mintegy keretbe foglalja a történetet. Ám a vératlan befejezésen túl van valami, ami még érdeklődésre tarthat számot: Poirot filozofálása. 

Krimi- ars poetica ( mármint a Királynőé). Hogy nem sikerült éppen jól? Hogy túlságosan is barátságtalan a nagy elődökhöz? Istenem, minden zseni külön világot hoz létre, mely világ sokszor ellentétes másféle zsenik világával. Conan Doyle Holmes- törtéeteinek ellaposodása akkor kezdődött, mikor a brit óriás bevallotta, hogy utálja hősét. Akkor valamiféle gát átszakadt benne, nem érdekelte már annyira a színvonal. 

Agatha Christie esetében ilyesmiről szó nincs. Poirot különc, okos, és ugyanolyan szeretetreméltó, mint a többi regényben vagy novellában.  

AZ ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY

Számomra a János vitéz AZ elbeszélő költemény. Nincs olyan mű ebben a műfajban, a 19.század közepe óta, mely felúlmúlta volna ezt a halhatatlant, ezt a klasszikust. Apám ismertette meg velem, az ágyamnál olvasta nyolcéves koromban, én meg élveztem belőle azt, amit élvezni tud ebből egy nyolcéves: a mesét. Mese az ördögökről, Jancsi gyerekről aki akár én is lehettem volna, mese a tündérekről, akiknek országuk is van. Szép volt, szép álmokat hozó. Mit érdekelt engem akkor költői beszédmód, meg népiesség, meg egyebek! Primer műélvező voltam, olvasás- hobbista, illetve: még nem nőttem ki a mesehallgatást. Nkem ez a korszak hosszúra nyúlt

ISKOLÁBAN

Az iskolában a gyerekekkel hamar megutáltatják a János vitézt, először is: végigolvastatják az osztállyal az egészet, nehogy má' kiamaradjon egy sor is, jó gyorsan, kerget a tatárbácsi, tanterv, teccenek tudni, meg ilyesmi. Több időt kellene szánni rá, jobban elmerülni benne, hgyni időt, hogy feldolgozzák a csodát.

KLASSZICIZÁLÓDÁS

Alföldi Róbertre egészen biztosan hatott a János vitéz ,méghozzá úgy, ahogy hatnia kell, mert csak az képes továbbgondolni valamit, aki az eredeti gondolatot feldolgozta:nemcsak intellektuálisan, hanem érzelmileg, "zsigerileg"is. A János vitézt nem szabad klasszicizálni: minden kornak újra és újra kell értelmeznie a művet. Az alapoktól. Petőfi nem forog a sírjában, ha modern színpadot érez: inkább örül, hogy műve ily sokáig tovább él, és érdelődést kelt.

Alföldi ember révén, kissé zokon veszem, hogy a hülyeség szimbólumának pont a Hortobágyot választotta Ady Endre, de azért értem a lényeget: kitörni a langyosvízből, elérni az önmegvalósítás szintjét, szinte lehetetlen volt az akkori Magyarországon. De most:

Íme a vers 21. századi parafrázisa:

A hortobagyi blogtulaj

Lakik egy költő a Hortobágyon
Civilben tanítónő a közeli faluban
De nincs férfi a háznál, csak a net. Innen ismerkedhet
Vagy verseket írhat, ha akar.
Hortobágy poétája: szegény és magyar.
Mivel pénzzel
Nem verte őt meg az uristen
Nincs pénze
Bonyolult webes megoldasokra
Ezért ingyenes webolodalon vagy blogon
Teszi közzé a verseit.
Néha hozzászólás is érkezik.
Káromkodik ilyenkor
Vagy fütyörészik.... 
 

Kétféleképp lehet értelmezni a verset, csak a végén derül ki, hogy a két értelmezés egy és ugyanaz. Ha azt mondjuk: a Holt vidék a magyar tájköltészet megújítása jegyében fogant, akkor voltaképpen Petőfi továbbgondolása ez. A táj, mely a 19.századi romantikusoknál még csillog-villog, itt már lepusztult, s odalett a Szabadság, a romantikus ember életének legfőbb értéke.
A másik értelmezés alapján Holt vidék, az voltaképpen Magyarország, egy hanyatló, pusztuló ország, ahol "uraságnak fagy a szőlő", nem mondom, hogy ennek az életfelfogásnak nincs létjogosultsága.
Hajlok arra, hogy a második értelmezést fogadjam el.

S íme egy négysoros parafrázis:

HOLT VIDÉK/VÁGÁNY

Itt ülünk a semmi ágán. Itt
a Vágány!
Itt leljük hazánk, barátunk
Kezünkbe akad Halálunk.

EURÓPA ELŐNYBEN?
Pierre Vignier, az Európai Bizottság Innovációpolitikai Főosztályának vezetője szerint Európa előnyben van a kutatás-fejlesztés ( közkeletű nevén: K+F) területén. Hogy miért, azt eleinte én sem értettem, jó pár sort el kellett olvasnom a cikkből, hogy felfogjam:mire is gondol Monsineur Vignier. Ebből is látszik, hogy a politikusi mellébeszélés mindenkin úrrá lesz, aki valamilyen pozícióba kerül.

KíNÁVAL SZEMBEN
Vignier úr arra gondol, hogy Kína más országoktól vesz át technológiákat, míg Európa saját maga alkotja meg azokat. Ebben mélységesen igaza van, teszem hozzá, de kimarad a legfontosabb kérdés: hogyan fog tudni versenyezni Európa az USA-val?

ÉS AMI KIMARDT...
Magyarországon hogy áll most a kutatás-fejlesztés? Borzalmasan. Nem érjük a dolog lényegét: csak az agyakra számíthatunk, nekünk már nincs más, csak az agyunk. Ezt kellene végre belátni!

( Estefán Zsolt: Európa előnnyel indul. In.: Heti Válasz, 2008.05.29., 56.o.)

Magyarországon rengeteg sajtóorgánum és blog "indul" sajtószemle műfajban. Néhányat átnéztem ezek közül, és jó adag problémára bukkantam.

A POLITIKA TÚLSÚLYA
A magyar sajtószemlékben a politikai sajtó abszolút elsőbbséget élvez. Ezt azért tartom problémának, mert Magyarországon ma épp a politikai újságírás a leggyengébb. A gazdasági vagy a kulturális újságírás sokkalta előrébb tart. Szakmailag, s nem utolsósorban: erkölcsileg. Épp ezért eljövendő sajtószemlémben mellőzöm azokat a nyíltan vagy burkoltan gyűlölködő hangnemű-igazából értéktelen- írásokat, melyet időnként a politikai sajtóban ( hadd tegyem hozzá: mindegyik politikai póluson) olvasni vagyok kénytelen. Tehát: éljen az érték! A korrektség és a színvonalas szakmaiság.

ÚJSÁGOT VAGY CIKKET?

Amikor valaki sajtószemlét ír, mindjárt óriási dilemma elé kerül: egy egész újságot vagy folyóiratot ismeretessen, kissé felületesen szemezgessen belőle, vagy pedig egy konkrét cikkben mélyüljön el. Én az utóbbit választom, hacsak egy adott folyóirat nem tematikus.

AZ AKTUALITÁS KÉNYSZERE

A legtöbb sajtószemle, akárcsak a legtöbb sajtótermék, aktualitásra törekszik. A mai  vagy a holnapi számot ismerteti. Én szeretnék régebbre is visszanyúlni. Számomra a sajtótörténet is igencsak izgalmas téma: mit írtak erről vagy arról ekkor vagy akkor. A sajtó maga a Történelem, legalábbis annak igencsak fontos része. Úgyhogy nem kell csodálkozni, Kedves Látogató, ha mondjuk 1960-as Századok folyóiratból vagy  Teológiai Szemléből szemezgetek.

AJÁNLÓ VAGY VÉLEMÉNY?

Sajtószemlét objektíven nem lehet művelni. Már az adott sajtótermék, az adott téma kiválasztásakor is előtérbe kerül a szemléző egyénisége. Épp ezért mindig leszek szubjektív és mindig leszek objektív. Ám a kettőt elválasztom egymástól.

Az elől nem zárkózom el, ha valamelyik lap azt szeretné, ajánló-jelleggel szemlézzem. Ám ez esetben fel lesz tüntetve, hogy a dolog fizetett, magyyarul: X-es anyag lesz.

Nem igazán értem, miért kell annyira túldimenzionálni az 1954-es VB-n elszenvedett vereséget. Egyszerűen így alakult, és kész. Persze, én még nem éltam akkoriban -hálistennek- nem érzem a bőrömön, mit is jelentett akkoriban ez a csodás játék, a foci, miért is volt ez ennyire fontos:

Én már csak a gombfociasztalon láttam Puskást, Budai II-t, Hidegkútit ( egyszer összevesztünk a magyartanárnőmmel, szerinte ezt a nevet rövid u-val kell írosgatni, mondatam, hogy nem, de nem hitte el, szerintem nem is értett a focihoz), szóval, az első gombfocicsapat, amit megkaptam, az Aranycsapat volt, valamikor 1982. karácsonyán lehetett. És gombfociztam sokat, megvettem a zsebpénzből Spanyolországot ( Juanito is játszott benne), meg a Dózsát ( Kisznyérrel), és jókat nyomattunk ott a barátaimmal. Én mindig a brazilokat választottam ( Zicoval, Falcaoval), és amikort kikaptak, mindig sírtam. Tényleg. Nem voltam jó vesztő.

Maga a könyv? Szubjektív emlékirat, minden erényével és hibájával. Ennyi.

NO FANTASY

Vannak gonosz lelkek, kik éjféltájt végeznek a józanokkal, a büszkékkel, a közönséges földi életekkel- ha 21.századi regény, fantasy-regény lenne ez, valami ilyesfajta szöveg állna a hátsó vagy épp a belső borítón. De ez nem fantasy, csak egy egyszerű, de semmiképp sem átlagos Miss Marple- remekmű.

KÉT FELESÉG

Az Olvasó már arra is könnyen gyanút foghat, hogy mi a fenének hívja egy férfi mind a két feleségét ( voltat s jelenlegit) egyszerre nyaralni. Nem is nyaralni: inkább csak ütközni. Mert ez az: két becsapott nő hiábavaló csatája, közhelyes féltékenységi jelenetekkel.

A FILM

Pocsék, legalábbis a regényhez képest. Geraldine McEwan ( reméle, jól írtam le a nevét...), nem olyan jó Miss Marple, mint volt Joan Hickson. A forgatókönyv sem az igazi. Szóval: AC-t nem tudják jól megcsinálni filmen. Pedig minden adott hozzá.

A TÁJ

Ezért érdemes nézni, meg olvasni. Angol tengerpart? hurrrá, hurrá- de azért vigyázz, éjféltájt veszedelmes.

HALOTTAK KÖNYVE
Sajnos, ez a világhírű brit írónő utolsó műve, megjelenését már nem érhette meg, a tesó rendezte sajtó alá. Jó kis könyv lett ez, a Hanyatlásról szól, a halál-közelségről, a Brit Birodalom langymelegségének lehűléséről, jéggé dermedéséről. A környék lakossága egy színdarabot néz, de ez a darab is élettelen már, halott.

PESSZIMIZMUS, DERMEDTSÉG
Egy ezredes hisztérikusan a hadsereget keresi, hogy mutatnák be a brit hadsereget, ha már egyszer történelemről van szó. Nem mutatják.

TANDORI FORDÍTÁSA
Elnézést a Tisztelt Kiadótól, de e könyv fordítására nem Tandori Dezsőt kellett volna felkérni. Tandori erős prózai egyéniség, nyelvezete elnyomja az eredetit, olyan, mintha egy furcsa Tandori-könyvet olvasnánk.

Négysoros epigramma, de nem akármilyen: a költő (mert azért felhívnám a figyelmet: ez nem szereplíra, pontosabban: nem közönséges szereplíra) keres egy magyar nagyságot, egy mindenki által tisztelt példaképet, hogy elmondhassa:

1. Magyarságnak
2. Európaiságnak
3. Kereszténységnek

együtt kellene dolgoznia a lelkekben. Az értékeket vagy elfogadja valaki mindenestül, vagy sehogy: nem szelektálhatsz, mert nem Te vagy az Isten, csak egy Ember vagy. Nem több, hanem a legtöbb.

Vajon ma, a szellemi-politikai megosztottság korában lenne olyan példakép, melyben kiegyezhetnénk? Akit mindkét oldal elfogadna? Akibe senki semmilyen ürüggyel nem kötne bele?
S lenne olyan költőnk, aki ilyen szinten tudna Róla verset írni?

A "nép" fogalmát, így, nagy általánosságban, már az ókorban is használták, démosz, plebs, stb. Szép Magyarországban a nemzeti romantika korszakában került elő a fogalom, általában értelmiségiek használták, és parasztokat értettek alatta, akik nem tudtak olvasni, tehát baromira nem érdekelte őket, hogy egy költő éppen hogyan nevezi, miféle skatiulyába sorolja őket. Felhívnám még a figyelmet arra, hogy A nép nevében című versben a hangnem és a tartalom igen-igencsak ellentétben áll egymással, Petőfi forradalmi hangnemben arra kéri a nemességet- melynek bemutatása igencsak egyoldalú- hogy ne legyen forradalom.

Auszerdem: szavalóversenyeket lehet ezzel nyerni.

Most, jó száz év után parafráltam A nép nevében c.verset, kissé avantgardosan. Ime:

A NÉP EGYIK FELE NEVÉBEN A NÉP MÁSIK FELÉNEK

Ime a nép: egyik fele tüntet
Másik fele nézi
Az egyikfajta tévében nézi
A másikfajta tévében épp ugyanazt nézik
Máshogy.

Nemesség? Épp külföldön.
Haza se jön. Mikor emelünk már
Emlékszobrot, ők már Usában
Kaszinóznak. Még kér a nép.
Most.

KOMOLYZENE-HOBBIBÓL

Én ezt az együttest igen-igen nagyra tartom, tisztelem. Tiszta művészetet művelnek, méghozzá oly magas szinte, hogy már meghívták őket Európa legnagyobb koncerttermeibe is. Tavaly volt az együttes 25 éves. Tagjai orvosok. Kelemen László az 1.hegedűs, Székely György a II. hegedűs, Ostoros Gyula brácsán játszik, Asbóoth Richárd pedig csellózik.

VALAHOL MI IS

A blogger-kedés valami olyasmi, mint a hobbi-művészet. Mivel Magyarországon megélni ebből nem lehet, mármint blogból, minden blogger hobbiból dolgozik és alkot- igaz, eléggé különböző színvonalon. Úgyhogy: a bloggerek és a Semmelweiss Vonósnégyes voltaképpen lelki rokonok.

ÉS EZ AZ ÚTJA?

Talán igen. A tiszta művészet általában ingyen születik, csak egy idő után, egy bizonyos ismertség után, lehet érte pénzt kérni. Vagy még akkor sem. Minél nagyobb értéket állít elő valaki, annál kevébé fizetik meg.

( Aradi Péter: Orvosok vonóval. In.: Gramofon, 2008.nyár, 42-45.o.)

AZ OLVASÁSI TESTHELYZET

Eléggé el nem ítélhető módon ágyban fekve olvasok, úgy, hogy ha unom a művet, szépen elszundíthassak rajta, ha pedig élvezem, amit olvasok, legyen energiám felkelni. Van, hogy nassolok is közben. Sört, netán édességet. Olyan is van, hogy kettőt együtt...

MIT OLVASOK?

Mindent. Közéleti lapokat, minden oldalról, nem előítéletekkel. Kortárs prózát, klasszikus prózát, magas irodalmat, szórakoztató irodalmat, verseket.

AZ AGYAM EKÖZBEN

Az agyam eközben jár, mint motolla. Olvasok, és elkezdek írni. Gondolatban. A olvasott mű csak egyfajta alap, onnan aztán beindulnak a kerekek...

HOGY JÖN IDE A BLOG? A MÁSIKMEZŐ BLOG?

A művek ihletésére született műveket teszem itt közzé. Kisprózákat, többnyire. Azért hatok a nézettségre is: a címek mindig az eredeti, tehát az olvasott alkotások lesznek.

SZERETEM A POSZTMODERNT?

Igen.

KIT TARTOK A JELENLEGI LEGNAGYOBB MAGYAR ÍRÓNAK/KÖLTŐNEK?

Tandori Dezsőt.

33 éve élek Debrecenben, ám éldegéltem más városokban is. Azt kell mondjam: Debrecen a világ egyik legfurcsább városa.
A kilencvenes évekig Debrecen nem volt több, mint Kelet-Magyarország első vagy második legnépsebb városa ( Miskolccal versenyzett folyton), ám gazdasági fejlettségben, infrastruktúrában nem vehette fel a versenyt Nyugat-Magyarország kisebb lakosságú, ám szebb városaival. A Cívisváros belvárosa pedig simán elnyerhette volna a "Közép-Európa legrondább belvárosa" címet.
Aztán 1998-ban vezetőváltás történt, jött Kósa és csapata, s az Orbán-kormány jelentős támogatásával reprezentatív beruházások kezdődtek, ezek egy ideig elég sok turistát vonzottak. Hozzá kell tenni: Debrecen "periferikus" térségeinek helyzete mit sem javult, sőt: ma is akad a Belvároshoz közel olyan utca, amelyiken nincs szilárd útburkolat. Nem történt változás a város és az egyetemek kapcsolatában sem. Bár a DE integrálódott és fejlődgetett, nincs igazi, eleven kapcsolata a debreceni polgársággal. A felnőttek nem járnak vissza az Egyetemre, pedig minden korábbinál színesebb a kulturális programok skálája.
Legnagyobb problémának viszont az eladósodást érzem. Vitatkoznak azon a különböző pártok, mennyi is a város tulajdonképpeni adóssága, ám egyben egyetértenek:sok. A jövőben tehát ugyanarra kell számítani, mint a többi városban: nadrágszíj-meghúzás, még erősebb költségvetési szigor, elbocsátott pedagógusok.
Az sem igazán tetszik, hogy nincs ellenzéki sajtó. Az előző, Hevesi-féle városvezetés idején a lapok és rádiók, csúnya szóval: benyaltak, Kósáék viszont átestek a ló másik oldalára: most ők várják el ugyanazt, amit korábban annyira kárhoztattak.
Debrecen egy nagyon furcsa város. Fejlődik, fejlődik- ám ellentmondásosan, hatalmas nagy áldozatok árán.

A faajtón hová a műhelybe jutsz, kulcs fityegett. Valami homo ludens-s dolog csábíthatott hogy: bezárjam. Hogy. Ne tudjon kijönni. Egész nap ott káromkodott, meg nyvalygott, így mesélték.

Később a helyzet változott. Nekem lett bezártságérzetem, szellemileg. A város, ahol lakom, mindent csak egy BIZONYOS FOKIG enged, aztán lezárja a zsilipeket. Nekem kell valami extra, valami nem-hétköznapi-, valami magányosodás elleni.

Egyek egy hamburgert, vagy hallgassak Gesztire, menjek úszni? Ilyenkor? Úgy megfázol, mint istennyila. A férfiakban is ott él az Anya: gondoskodnak magukról, védik, óvják.

Ők bezzeg nincsenek bezárva.