A faajtón hová a műhelybe jutsz, kulcs fityegett. Valami homo ludens-s dolog csábíthatott hogy: bezárjam. Hogy. Ne tudjon kijönni. Egész nap ott káromkodott, meg nyvalygott, így mesélték.
Később a helyzet változott. Nekem lett bezártságérzetem, szellemileg. A város, ahol lakom, mindent csak egy BIZONYOS FOKIG enged, aztán lezárja a zsilipeket. Nekem kell valami extra, valami nem-hétköznapi-, valami magányosodás elleni.
Egyek egy hamburgert, vagy hallgassak Gesztire, menjek úszni? Ilyenkor? Úgy megfázol, mint istennyila. A férfiakban is ott él az Anya: gondoskodnak magukról, védik, óvják.
Ők bezzeg nincsenek bezárva.
