A LEGJOBB FIKCIÓS HOLOCAUST-FILM
A Schidler listája című Spielberg-alkotást én személy szerint legjobb, a holocaustról szóló fikciós filmnek tartom. Pontosabban: félig-fikciós filmnek, hiszen a cselekménynek- történetnek van valóságalapja. Lehet persze arról vitatkozni, érdemes-e egy ilyen tragédiáról, mint az európai zsidóság nagy részének emberetelen módon történő kiirtása, félig-fikciós alkotásokat készíteni, pláne az amerikai filmipar eszközeivel. Azt mondom: ha ezt valaki ilyen empátiával, ekkora virtouzitással teszi, ám tegye. Teheti, hiszen a film remek.
EGYEDI MOZZANATOK
A Schidler listája pont attól jó film, hogy a nagy makro-tragédiában megtalálja a mikro-tragédiákat. Olyan, a hivatalos európai történetírás által kevésbé ismertetett mozzanatát tárja fel a nagy történelmi drámának, mely önmagában is érdekes. A filmnyelv is egyedi: a cselekmény lassú, áradó, mint a tenger, végzetszerű, mint egy görög dráma, ugyanakkor epizódszerű. A Néző izgul az epizódokon, kíváncsi rá, mi lesz a kis történet vége, miközben sejti, hogy Oscar Schindler nagy akciója, ez a gigantikus embermentés, nem sikerülhet.
És itt jön az igazi csavar a történetben: mégiscsak sikerül. Sikerül, mert fizikailag is megment embereket, sikerül, mert emléklebenyek előterében őrződik mind a mai napig Oscar Schindler emléke.
A FILM KÖRÜLI FELHAJTÁS MAGYARORSZÁGON
Jó nagy volt, mi tgadás, és mellesleg: pocsék. Mikor értik már meg a hivatalos magyar kultúrpolitika irányítói, hogy nem lehet vaamit úgy eladni, hogy vízcsapból folyatjuk, és szájbarágjuk?! Itt, úgy érzem, a kevesebb több lett volna. De ez mit sem változtat a film művészi értékén és társadalmi- mondjuk így, jobb szó híján- hasznosságán.
