Négysoros epigramma, de nem akármilyen: a költő (mert azért felhívnám a figyelmet: ez nem szereplíra, pontosabban: nem közönséges szereplíra) keres egy magyar nagyságot, egy mindenki által tisztelt példaképet, hogy elmondhassa:

1. Magyarságnak
2. Európaiságnak
3. Kereszténységnek

együtt kellene dolgoznia a lelkekben. Az értékeket vagy elfogadja valaki mindenestül, vagy sehogy: nem szelektálhatsz, mert nem Te vagy az Isten, csak egy Ember vagy. Nem több, hanem a legtöbb.

Vajon ma, a szellemi-politikai megosztottság korában lenne olyan példakép, melyben kiegyezhetnénk? Akit mindkét oldal elfogadna? Akibe senki semmilyen ürüggyel nem kötne bele?
S lenne olyan költőnk, aki ilyen szinten tudna Róla verset írni?