Nem igazán értem, miért kell annyira túldimenzionálni az 1954-es VB-n elszenvedett vereséget. Egyszerűen így alakult, és kész. Persze, én még nem éltam akkoriban -hálistennek- nem érzem a bőrömön, mit is jelentett akkoriban ez a csodás játék, a foci, miért is volt ez ennyire fontos:

Én már csak a gombfociasztalon láttam Puskást, Budai II-t, Hidegkútit ( egyszer összevesztünk a magyartanárnőmmel, szerinte ezt a nevet rövid u-val kell írosgatni, mondatam, hogy nem, de nem hitte el, szerintem nem is értett a focihoz), szóval, az első gombfocicsapat, amit megkaptam, az Aranycsapat volt, valamikor 1982. karácsonyán lehetett. És gombfociztam sokat, megvettem a zsebpénzből Spanyolországot ( Juanito is játszott benne), meg a Dózsát ( Kisznyérrel), és jókat nyomattunk ott a barátaimmal. Én mindig a brazilokat választottam ( Zicoval, Falcaoval), és amikort kikaptak, mindig sírtam. Tényleg. Nem voltam jó vesztő.

Maga a könyv? Szubjektív emlékirat, minden erényével és hibájával. Ennyi.