Nincs rá módom hogy egy post keretei között a teljes Bánk bánt elemezzem. Szakértő irodalomtörténészek és irodalomtudósok ( mostanában elválik a kettő) megtették ezt. Egy olyan témára szeretnék kitérni, mely fontos a dráma megértése szempontjából. Ez pedig nem más, mint a merániai királyné, Gertrudis, jelleme. Véleményem szerint sok elemző teljesen félreérti ezt a pompásan megformált irodalmi alakot.
A HATALOM
András ( Endre) király éppen sokadik eredménytelen háborúját vívja valahol, miközben tudja: otthon sem kielégítő a politikai helyzet. A király tökéletesen tisztában van azzal, hogy belpolitikai problémák egész serege veszi körül. Felelőtlenségét mutatja, hogy mégis elindul külországba, háborúzni. A hatalom, kényszerűségből, Gertrudis kezében marad. Persze, Gertrudisnak sincs épp ellenére ez a helyzet, ám látnunk kell: Gertrudis nem tör hatalomra, feérje elsőbbségét maximálisan elismeri. Tisztában van a hierarchia fontosságával, nem úgy, mint kíséretének egy-két tagja.
IDEGEN ORSZÁG- MAGYARORSZÁG
Gertrudis olyan földről került Magyarországra, ahol akkoriban a gazdasági-társadalmi viszonyok jóval fejlettebbek voltak, mint nálunk. Gertrudis úgy érzékelte mindezt, hogy a civilizációból a barbárságba csöppent. S ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, mint ahogy a kíséret többi tagja sem. civilizálni, nyugatosítani akartak, majd, miután ez nem sikerült nekik, hozzáláttak az itteni erőforrások feléléséhez. Ez vezetett a parasztság kifosztásához is.
A GYILKOSSÁG
A dráma szövege szerint Bánk önvédelemből ölt. Gertrudis kapta fel elsőként a tőrt, ennek szimbolikus jelentősége van. A királyné felőrlődött, nem tudta feldolgozni Ottó húzásait, érezte, kicsúszott kezéből az irányítás. Ez vezetett tragédiához, nem pedig valami veleszületett, öntelt kapzsiság, mint ahogy azt több elemző igyekezett beállítani.
