A "nép" fogalmát, így, nagy általánosságban, már az ókorban is használták, démosz, plebs, stb. Szép Magyarországban a nemzeti romantika korszakában került elő a fogalom, általában értelmiségiek használták, és parasztokat értettek alatta, akik nem tudtak olvasni, tehát baromira nem érdekelte őket, hogy egy költő éppen hogyan nevezi, miféle skatiulyába sorolja őket. Felhívnám még a figyelmet arra, hogy A nép nevében című versben a hangnem és a tartalom igen-igencsak ellentétben áll egymással, Petőfi forradalmi hangnemben arra kéri a nemességet- melynek bemutatása igencsak egyoldalú- hogy ne legyen forradalom.

Auszerdem: szavalóversenyeket lehet ezzel nyerni.

Most, jó száz év után parafráltam A nép nevében c.verset, kissé avantgardosan. Ime:

A NÉP EGYIK FELE NEVÉBEN A NÉP MÁSIK FELÉNEK

Ime a nép: egyik fele tüntet
Másik fele nézi
Az egyikfajta tévében nézi
A másikfajta tévében épp ugyanazt nézik
Máshogy.

Nemesség? Épp külföldön.
Haza se jön. Mikor emelünk már
Emlékszobrot, ők már Usában
Kaszinóznak. Még kér a nép.
Most.