Na jó, nem tan'tam meg. Leírni? Pláne nem. Mire emlékszel, Péter, mire emlékszel Jánosunk nagy népieséposzából ( külön kellene szedni, kulcsszóként, kult-kulcssszóként megtalálná a gugli), én meg semmire. Leblokkoltam. Így járt a humán-stréber.

12 éves voltam, de arra az elpirulásra máig emlékszem. Olyat/úgy, fogalmazzunk választékosan, válassz magadnak szót, Bakcsi Györgynél meg gyilkost, ez aztán a posztmodernitás, szó: olyatúgy még nem pirultam soha. Nem ártott vón' valmi pirula.  A magyartanárnőnek (T. Margit) isteni teste volt. Nem a lába volt jó, nem részleges izé, hanem az Egész volt jó.

Kicsi voltam, nagy fantáziával.